Kuchisake-Onna
A Kuchisake-Onna ( 口裂け女) egy japán városi legenda. A történet alapja hogy egy féltékeny férj úgy bűntette meg nejét, hogy felhasította annak a száját. Az első híresztelések a sztorival kapcsolatban 1979 táján kezdődtek Nagasaki prefektúrában.
Néhány helyen olyan pánikot okozott ez a kis történet, hogy a gyerekeket csak felügyelettel (tanári vagy rendőri), csoportosan engedték el az iskolából. Eléggé komolyan vették a dolgot.
A modern változat:
Manapság már eltorzult és igen furcsa formáját ismerjük a legendának mely magyarázatot ad arra, hogy a gyerekeket miért kell ettől a rettenetes szellemtől félteni.
Éjjel sétálni az utcákon gyerekeknek nem ajánlott, de ha még veszély is fenyegetheti őket, akkor egyszerűen tilos. Az ok egy sebészeti maszkot viselő nő szelleme. Japánban amúgy is sokan viselnek ilyen maszkokat, tehát a legendának ez a része mág nem is mondható különösnek. Az azonban igen, hogy a maszkot viselő titokzatos nő leszólítja a kisgyereket és ezt kérdezi: "Szép vagyok?". Ha a gyerek nemmel válaszol, akkor a biztos halál vár rá, felhasogatja a szellem egy ollóval, amit mindig magánál tart.
Ha igennek válaszol, akkor a nő felfedi mit rejteget a maszkja alatt és így kérdezi meg ismét: "És most?". Ha a gyerek nemmel válaszol, a nő egyszerűen kettészeli őt. Ha még mindig tartja magát az igenhez, akkor pedig az ő kis száját is felvágja ollójával, mint ahogyan az ővét vágta fel a férje a füléig.
Azonban ne essünk kétségbe menekülési útvonal is szerepel abban a mesében amit most mondok: ha bizonytalanok vagyunk a válaszban és mindenképpen élve szeretnénk túlleni az egészen, akkor mondjuk a nőnek azt: "Átlagosan néz ki.". Másik módszer lehet, ha zavarba hozzuk azzal, hogy visszakérdezünk: "És én szép vagyok?", amíg a nő ledöbben elmenekülhetünk. A harmadik módszer, ha gyümölgyöket vagy édességet dobálunk neki, merthogy állítólag azt szereti, és míg szedeget addig elfuthatunk.
Szóval nem reménytelen túlélni egy ilyen találkozást, de jobb ha inkább nem állunk meg furcsa maszkos nőknek akiknél még jókora olló is van. Brrr....
|