A közhiedelemben legelterjedtebb verzió szerint Kyūshū szigetének yōkaija, egyes értelmezésekben a tengeri kígyó (ウミヘビ umihebi) megtestesülése. Vadászterülete a vízpartok környéke (tengerpartok, folyók, források), prédái a gyanútlanul fürdőző emberek és a halászok. Amikor kiszemelte zsákmányát, hirtelen kiemelkedik a vízből, és egyetlen pillantásával megbénítja, majd hosszú, kígyó-szerű nyelvével kiszívja a vért az áldozata testéből. Bár a teste jelentősen hosszú (kb. 300 méter), Nure-onna képes a sekély vizekben is elrejtőzni. Úgy is ismert, hogy a szép arcát és a haját használja, hogy a halálba csalja az úszókat: a trükkje egyszerű, a vízre fekteti a fejét és a karjait, majd úgy tesz, mintha fuldokló nő lenne. Ha valaki a segítségére siet, feltör a víz alól, megragadja az áldozatát a karmaival, és magával rántja a sötét mélységbe. Ha egyszer már elkapott, nehezen szabadulsz a karmai közül, mivel Nure-onna képes hirtelen nagy távolságot megtéve jól megragadni a zsákmányát, ezért az egyetlen megoldás az lehet, ha nem sétálsz egyedül a parton éjszaka, és kétszer is megnézed, tényleg bajban van-e a vízben fuldokló hölgy, mielőtt jóhiszeműen a segítségére sietnél – lehet, hogy egy kígyónő álruhában! Más történetek szerint Nure-onna a parton látható, ahogy mossa a haját. Szépsége vonzza a férfiakat és nőket egyaránt, de ha túl közel merészkednek hozzá és megzavarják, bedühödik és megöli az illetőt. Egy másik ábrázolás szerint ő egy hatalmas lény, aki olyan erős, hogy a farkával képes fákat kicsavarni, tápláléka pedig az ember. Csalétekként egy bepólyált gyermeket hordoz magánál csomagként, és ha egy jó szándékú idegen felajánlja neki, hogy átveszi a kicsit, akkor gondosan és szeretettel kell fognia, különben Nure-onna megharagszik. Idő közben a “csomag” is egyre nehezebbé válik, meggátolva az áldozatot a menekülésben – ekkor a Kígyónő hosszú nyelvével kiszívja a zsákmánya összes vérét. Ha megpróbálja az illető eldobni a csomagot, kiderül az átverés: valójában nem volt benne csecsemő.

Mivel sok kép maradt fent egy kígyótestű nőről, például az edo-kori Hyakkai Zukan (百怪図巻 Száz démon illusztrációja, ez Sawaki Sūshi művész képtekercs-gyűjteménye 1737-ből) és Gazu Hyakki Yakō (百鬼夜行 Száz démon éjszakai szemléjének illusztrációja, ez Toriyama Sekien 1776-ban megjelent műve) kötetekben, ezért úgy tartják, hogy Nure-onna ismert volt már azokban az időkben is, de a Kígyónő legendájának keletkezését még nem erősítették meg a szakirodalmak. Azonban Fujisawa Morihiko folklorista tudós szerint, bár elsődleges forrást nem jelöl meg, 1819-ben azt írja, amikor a fiatalok több hajóval is kimentek Echigo (ma Nigata prefektúra) és Aizu (ma Fukushima prefektúra) határán egy bizonyos folyópartra annak érdekében, hogy faanyaghoz jussanak, egy hajójuk eltűnt a messzeségben. Az eltévedt hajó legénysége egy haját mosó nőt pillantott meg, és bár misztikusnak gondolták, a nő hirtelen sikoltozni kezdett, így kétségbeesetten elkezdtek visszafelé evezni. Amikor a hajó végre csatlakozott a többiekhez, a társaik azt kérdezték: “mi az, kígyót láttatok?” Az eltévedt legénység azt felelte: “Valami sokkal szörnyűbbet! Nure-onnát!” A többiek nem hitték el a történetet, ezért az intő szóra fittyet hányva elmentek arra a helyre, ahol a nő volt. Az eltévedt hajó emberei túlságosan féltek ahhoz, hogy kövessék őket. A Nure-onnához közeledő bajtársak hajója alól többször is szörnyűséges kiáltások hangzottak fel. Amikor megpillantották Nure-onna farkát, mely elérte a 3 chō-t (mintegy 327 méter), azt mondták, sosem tudnának előle elmenekülni. Végül ezek az emberek sosem tértek vissza. Bár ebben a történetben Nure-onna alakját nem ábrázolják közvetlenül, a 3 métert elérő farokhossza miatt úgy gondolják, egy nagy kígyó lehet.